Duna ágaival osztotta meg a tájat,
Csónak ringott , s hattyúk, vadkacsák szálltak.
Ragyogott a nap jó kedvében,
Duna elfolyt partos, parttalan medrében.

Kócsag lépdelt, vízityúk rikácsolt benne,
Fűzfa ágak hajoltak rá integetve,
Majd gólyák repültek felettem.
Felsajdult láttukra gyermekkori emlékem.

Megszerettem a Duna szigeteivel változó tájat,
Az embereket, akik rám vártak.
Terveimmel segítettem életük során,
Fény legyen e Dunával ölelt partjainál.

Láttam, hol ragyogó nap fürdött a vízében,
Hol a Duna fodrozódott mérgesen,
Hol vad villámok, dörgés rázta meg a tájat,
Nyugati szél a tájon vad csikóként vágtat.

Minden szép emléket, itt hordok a szívemben,
Visszatérek gondolatban, álmomban, vagy ébren.
Megszerettem az itt élő embereket,
Csak remélem, évek múltával, ők sem feledtek.

S az élet változó, napos vagy vad viharában,
Ha időnk eljár csendben,
Az emlékeink szépen elkísérnek,
Mint a Duna vize elfolyik medrében csendesen.

2019.08.30.Mosonmagyaróvár.

fotó:Talpas B.