Csendesen ücsörgött
egy malával kezében,
nyugalom volt körülötte,
megértés a szemében.

Mindenre mosolyogtak,
arca apró ráncai
táncoltak fényesen,
gyertyáinak lángjai.

Számolta a gyöngyöket,
mormolta imáját,
néha szellő borzolta,
simította ruháját.

Madarak énekeltek,
a fák halkan suttogtak,
hallgatták az imát,
tudták, hogy áldottak.

Megállt körülötte az idő,
lelassult a lélegzet,
vele volt a tudás,
mit adott sok évezred.

TM