Csokorba kötöttem mezei virágot
Margarétát, szarkalábot,pipacsot
Amit a mezőn nyáron találok
Belekötöm gyermeki jóságot

Édesanyám de szeretlek téged
Neked kötöm csokorba a szeretetet
Biztos fogsz örülni,ha meglátod
Milyen gonddal kötöttem a mezei virágot

Ó te képzelet hogy elcsábítottál
Nincs már nekem Édesanyám
Sors Édesanyámtól már megfosztottál
Csak emlék csokorral állhatok sírjánál

Sírjához mindig szeretettel megyek
Akkor is,ha bánat és bú bántja szívemet
Mezei virágom neki kötöttem
Tudja ő fentről is mennyire szeretem

Istenhez imádkozom minden este érte
Vigyázzon most már ő rá ott a mennyben
Mert a mi drága Édesanyánknak jó szíve volt
Biztos a mennybe az Istenhez jutott

Kötöm a csokromat mezei virágból
Megemlékezek a jó Édesanyánkról
Fáj az,hogy nincs velünk,szívem érte reszket
Áldja meg,áldja az Isten a drága jó szívet

/Édesanyám 1OO éves lenne/

2O14.O8.14 .Mosonmagyaróvár