Köldökzsinór nélküli néma magzat,
fény nélküli templom boltozat,
eső nélküli szikkadt földdarab,
homok nélküli folyópartszakasz,
- ez vagyok nélküled.
Rád találni nem volt már reményem,
egész életemben lényedet kerestem,
most itt vagy, szemérmetlen meztelen,
titkok nélkül adod át magad nekem,
- semmi vagyok nélküled.
S erős karodba vágyom szüntelen,
nélküled a lelkem is nincstelen,
aurám fényei a földön fekszenek,
rám omlanak a sötét fellegek,
- semmi vagyok nélküled.
Éltünk már együtt sok-sok éltet,
a múlt átölel, mint örökös igézet,
az időkerék el soha nem enged,
kettőnkből lesz a lélek újra egy,
- semmi vagyok nélküled.
Fogd a kezem, el soha ne engedd,
szíveddel – lelkeddel engem szeress,
örökkön-örökké mindig keress,
hogy ezer életen át is velem lehess,
- veled vagyok az egyetlen Egy.