Repce virága,
oly délcegen sárga,
szerelmesen néz fel
az alkonysugárra.

A Nap ölelné,
de nagy a távolság,
csókot dob, s küldi
mosolysugarát.

Érintené is,
de mert el nem éri,
az esti szelet
szépen megkéri,
ölelje helyette
a kedves virágot,
vigye el néki
a szerelmes álmot.

Körülnéz most az esti szél.
Árvalányhajhoz közeledvén
Finom szálaival öleli át
Sárga repce apró szirmát,
és fülébe súgja kedvesen
a Nap szerelmes dalát.

2025. február 17.

A verset Monoki László gyönyörűszép fotója ihlette.

TM