Jöjj, kedvesem, messze még a reggel,
ringass el engem szerelmes öleddel!
Sóhajoddal ölelj, hogy az ne fájjon,
legyen puha párnád éjszakai álmom!

Add nekem tekinteted meleg nyári éjjel,
mikor halk patakok ringatnak édes zenével!
Simítsd az arcom szerelmes illattal,
s takarj be lágyan álomhozó csókkal!

Holdnak mosolyában felnézek az égre,
ott vagyunk valahol éjnek sötétjében.
Bólogató fáknak lombjai közt rejtve
te loptál szerelmet megfáradt szívembe.

Erdők sötétjében összeér a lelkünk,
így még e világon sohase szerettünk.
Lombsusogásban ragyogj a szemembe,
szerelmünk tüzében égjünk el örökre!