Szonett 101

Szerelmem kenyerét felszeleteltem,
Most elébed helyezem e pár morzsát,
Meghitt vacsorán nem fog vissza korlát,
Mellé adom még testem és a lelkem,

Együtt lüktetünk szövetben, sejtekben,
Üres a tarisznyánk, hátunkon a zsák,
Szerény trónunkat gazok bitorolják,
De a szavunk őszinte, keresetlen.

Nekünk a száraz is ízletes falat,
Freskónak nézzük a penészes falat,
Egy közösen emelt álomvilágban.

Felszeleteltem szerelmem kenyerét,
Az utolsó morzsák most mind a Tiéd,
Azért még friss karéj is akad nálam.

.

2013. december 16