Hatvan éve ízlelgetem a szót Balcsi...

Először 1953-ban nyaraltam itt Édesanyámmal a Magyar Acél balatonszéplaki SZOT üdülőjében Ezt egy korabeli fényképpel dokumentálni is tudom. Ratkó gyerek voltam, éppen ezért megérdemelten vehettem igénybe a szakszervezeti kiváltságokat.

Már akkor kialakult bennem egyfajta olthatatlan szerelem a Balaton iránt, ami a mai napig megszépíti életemet. 

Nyarak jöttek, nyarak mentek, a vonzalom változatlan maradt. A mai napig lázba jövök és elérzékenyülök, akkor is, ha csak szóba kerül a mi magyar tengerünk..

Újra itt tölthetek pár napot a partján, immár 18. éve ugyanabban az apartmanban, amit hálás szívvel köszönök elhunyt Barátnőm fiának. 

Ahogy mindig, most is ezer arcát mutatja a Balaton. Amikor pár napja megérkeztem szinte elviselhetetlen volt a hőség. A forróságtól elgyötört emberek a vízbe menekültek. A part menti nádak vigyázzba álltak, szellő se libbent, a tükörsima vízben a szikrázó Nap önmagában gyönyörködött.

Az ég extrém kékjét apró felhőpamacsok pettyezték. Vadkacsamama a nádas szélén bucskázni tanította pelyhes fiókáit. Az idilli képet egy ifjú vizsla zavarta meg, aki önelégült képpel nézett vissza gazdájára, mert igen büszke volt rá, hogy sikerült elzavarnia a hápogókat. 

Lassan én is bemerészkedem a vízbe, először csak sajgó bütykömmel tesztelem a vizet, ha nem áll bele a görcs, akkor bátran merülök a habokba. Indulhat a délutáni öreganyós ringatózás. Ilyenkor képes vagyok arra, hogy minden gondot, bajt elfelejtsek és csak a táj szépségében gyönyörködjek. 

A túlpartról a Badacsony integet hívogatón, hiszen tudja, hogy minden évben meglátogatom. Most nincs szerencséje. A tavalyi, csaknem tragédiával végződő történések megtörték a környék varázsát. Persze tisztában vagyok azzal, hogy szegény Badacsony nem tehet az emberi hibákról, sajnos én helyhez kötöm kellemetlen és kellemes élményeimet.

Legkedvesebb fürdős elfoglaltságom egyike a katica mentés. Minden fuldokló katicát partra fuvarozok, akár tetszik neki, akár nem.

Szeretem a ringatózást a naplementében, az ezüstös halacskák táncát, a hattyúk kecses vonulását. A seregélyek esti cserregését, ahogy ezerszámra nyugalomra térnek a part menti fákon. Szeretem a dolmányos varjak bohókás billegését, a sirályok vijjogását. Szeretem a virágzó hárs illatát, a közeli vasút zajait és az éjszakai mély csendet.

Több mint egy hétig kánikula volt. Hirtelen elromlott az idő, most éppen viharos szél fúj, az orkán felkorbácsolja a vizet, a nádas zajosan suhog, az öreg fenyők recsegnek-ropognak, az eső derékszögben esik. 

Én ilyenkor is szeretek itt lenni, akár szelíd, akár haragos, örök szerelmem marad a Balcsi.