Hol vagy hát Kedves?
Magányom sikolya lelkem csöndjébe hasít,
s felvillan a rád döbbenés kínja bennem:
a távolság közöttünk őrjöngésre tanít!
Hol vagy hát Kedves, hogy megvigasztalj engem?
Az önmagamba látás vadul unalmasít –
szíved dobbanását kellene most lesnem:
látom a messzeségből hajad hullámait.
Hol vagy hát Kedves, hogy elrejts bennük engem?
Szél fújja kócaim az októberi őszben,
szedi már a fáktól kegyetlen vámjait:
levél hull – így hulltak rám nyári csókjaid.
Hol vagy hát Kedves, hogy sose hagyj el engem?
(1980) Cs.T.
*
Ha itt lennél
Ha itt lennél
az űrt betölteni, hová képzeletben
rajzollak valódnál sokkal élesebben,
a szívben él
az érintés szerelmes gyöngédsége,
mivel fényt csiholnánk az éj sötétjébe.
Ha itt lennél
a szót megérteni, a simogatót,
a lelket örömfátyolba burkolót,
amit beszél
mindig, szüntelen, nyughatatlan testem
minden porcikája egyre sebesebben,
ha itt lennél
hogy szememre tűzd az őszinteséged
tiszta pillantását, nem engednélek –
amíg felkél
a nap, amelytől együvé tartozunk –
tőlem el: egymás szívében lakozunk.
(1981) Cs.T.
*
Az a húsz év
Azt a húsz évet szerettem
meg benned, mit megéltél,
mitől szeretésre értél.
Akkor úgy tűnt, hihetetlen,
de szólt az első pillanat:
nekem mindig húsz éves maradsz.
Az a húsz év a varázsod,
a nélkülem élt szép titok,
s tán egy életet szakítok
rá magamból, ha nem bánod,
hogy megfejtsem mélységeit,
mi téged szeretni segít.
(1982) Cs.T.