Beköszöntött a szeptember,
Fényes napsugárral.
Megérleltette a gyümölcsöt a nyárral.
Jöhet a szüret, száll a víg ének,
Hegyoldal, domboldal visszhangzik,
Szebb így az élet...
Finom a zamata körtének, almának,
Érik a gyümölcse a szorgos munkának.
Badacsony köszönget, Gulács hegy feleli,
Jó volt a szőlő termése, jó bora lesz neki..
Vadrózsabokor piroslik, sok volt a virága,
Naspolya érik, vár még a napsugárra.
Gesztenye nyílik, nagyot koppan a földre,
Szalad a gyerekhad, nyomban felszedje.
Telnek a hordók a jó szőlő levével,
Finom, édes must forr a levében.
Örül a gazda, van ok vigadalomra,
Áll a szüreti vígság, jöhet a lakoma.
Vidám ének hangja messze száll az égbe,
Hálát adva nótával jó bor istenének.
Szeptember hava még visszacsalogatja Napunk,
Meleg napsugárban lesz még egy-két napunk.
,,Vénasszonyok nyara", így szól a fáma,
Mégis örülünk az ősz eleji nyárnak.
Itt az ideje a földet szántani, vetni,
Jövő évi kenyerünk magját földbe tenni.
Földanya ringatja az őszi vetéseket,
Legyen a tavaszi életnek újra születése.
Hálát adunk a Földanyának,
Egész évben védte munkánkat.
Mire elköszön szeptember,
S hideg napok jönnek,
Búcsúzunk az ősztől, ami jótevőnktől.
Mosonmagyaróvár, 2015. szeptember 11.
TM
