Szavad

Megcsillanó fényben,
Jön el Karácsony.
Halk cipőben nesztelenül,
Suhanó fénynyaláb az égen.
Pásztorok némán nézték.
Nem tudták, de remélték.
Szívük együtt dobbant,
Hol a Cél a távolban?
Szavad szólt hozzájuk,
Ők, bátran melléd álltak.
Pásztorok, tudatlanok,
Mégis béke hírnökei lettek.
Elindultak messzi útra,
Nem tudva, de remélve.
Bízva Szavad erejében,
Mely ott lüktetett szívükben.
Hegyen, völgyön vándorolva,
Titkon lesve, hol lehet?
Hetek, vagy tán’ hónapok…
Teltek békésen napok.
Fényes csillag fenn az égen,
Mutatva a holnapot.
Magasztos fénye ragyogja be,
Fényesen világítva napot.
Csodás erő, mi visz tovább,
Békés álmok éjszakáin át.
Heródes,  a  bősz császár,
Ki  irtotta csecsemők hadát.
Keményen szólt hangja,
Mert félt.
Félttette földi rangjait.
Bethlenben, messzi távol,
Kisdedként megszületett.
Elbújtatva istállóban,
Védte, óvta gyermekét.
A napkeleti bölcsek jöttek,
Követték a csillagot,
Pásztorok, kik vándoroltak,
Láthatták a Holnapot.
Mily szép, és csodás,
Istent látni, szemtől szembe…
Ő a testbe zárt Szeretet.
Mely Istentől született a földre,
S Szent Lelke ott lebeg.
Közelükben, gazdagságban,
Élték, a szent ünnepük,
Kisdedként, a jászolban,
Szalmaágyon Úr Krisztus.
Isten Szava, teremtőként,
Hangzott el hajdanán,
Mi lett itt lent, a földi létben?
Karácsony éjjelén született meg…
Mert Szavad szólt, és meg lett…
Íme,  itt van Szent Fiad! Jézus a Krisztus...
Megváltóként jött a földre,
Üdvözöljük Dicsőségben…
Szent Karácsonynak éjjelén… Halleluja!