Nézd papa ,szarvas ott, fut,szalad
Csak halkan beszélj,csitítsd szavad
-Nézd, milyen méltóságos
Agancsa fején csodálatos

El ne riaszd,halkan figyelj
Mert elszáll a pillanat,ég veled !
Nézd papa,most figyel !
Bokor zörren,ez itt a jel!

Csendben örülj,el riasztod !
Aztán hóban lépteit kutathatod !
Nézd papa,hogy ugrik
Ágat hajlít,agancsa törik!

Csitt,szótlan legyél,ne mozdulj!
Hóba süpped,agancsa hull
Nézd papa,milyen fogás
Agancsát nekem adja,csodás!

-Papa-Papa ,ne lőj rája !
Had éljen még szegény pára !
Halkan örülj,Te kis vadász !
Emlék ez,mindkettőnknek,varázs!

A sötét fátylát borítja a tájra
Emlék lesz e vadászat nem sokára !

/ Weisz Istvánka és nagyapja kalandja /
M.óvár.2O1O.O3.17