Kedves Magyererő Társak!

Úgy döntöttem, hogy megosztok Veletek egy olyan tartalmat, ami a 2015. április 25-én Budapesten lezajlott építész évfolyam találkozó alkalmabából született ún. Emlékkönyv. A cím: Mi történt velünk 33 év alatt?

A nevem az ABC-sorrend szabályait követve a megfelelő helyen látható, viszont a munkámat az utolsó helyre tették - állítólag terjengőssége miatt. A szerkesztése közben több "másképp gondolkodó" próbált belém kötni: sok, fölösleges, stb, amit csorba Tibi összerakott magáról. Kurtítsák meg a szervezők. Egy kékvérű báró-ivadék eleve azzal dicsekedett, hogy ő 300 szóból kihozza az életművét. Én kijelentettem: vagy az egész bekerül az évkönyvbe, vagy egy sor sem. A gordiuszi csomót a látható módon oldották meg: az anyagomat a halottak elé tették. Én a halottak élén vagyok építész, és egy kicsit áthallásos a helyzet: "A hetedik te magad légy!". Megmondtam nekik: szívesen, de van még egy kis dolgom a világban. Például személyesen elmegyek pár héten belül az egyik társunkhoz Tamásiba Békéscsabáról, hogy rákos betegségének utolsó, halál előtti fázisának vége előtt kezet foghassak vele, a szemébe nézhessek: bocsásson meg nekem, hogy Őt vádoltam 33 éven azzal, hogy jelentéseket írt a Kádár-féle belügyminisztériumnak, aminek következtében engem bőrkabátos nyomozók hallgattak ki a Bercsényi u. 28-30. alatti építészkollégium igazgatói irodájában olyan módszerekkel, amikről még most sem akarok tényszerűen beszámolni. A diplomlavédésemen 7 professzor közül hatan gyaláztak - közepessel rúgtak ki a védésről. Csak a dékán, Deák György - egy zsidó ember - jött utánam a folyosón és megfogta a vállam: ne törődjek ezekkel majmokkal (professzorokkal): nagyon jó statikus lehet belőlem, koncentráljak erre. A történet hosszú és sok ága-boga van. Nem untatom az olvasókat. A lényeg: építész is vagyok, de leginkább tartószerkezeti tervezéssel töltöm ki azokat a szüneteket, melyek között "csak úgy" gondolkodni szoktam a világ dolgairól - az Ősbumm-ról és a hippocampus működéséről egyaránt. Ha bevillan egy rímpár, vagy egy verssor, akkor lőttek a munkának - meg kell azt a verset szülni. Gondolom, ti is így vagytok ezzel, kedves alkotótársaim?

Tehát a link, ahol csömört lehet tőlem kapni:

https://drive.google.com/file/d/0B_SomD--JAXbd0VDZmNSV1lqZTg/view?pli=1