Olcsó a mész is, olcsó a vér is, az élet is, ha nem olaj.
Egy idő óta pénzbemarkoló váltás anyja szül új 
világrenddel kódolható, testvért tagadó szülöttet --
nézi múlt átkával pecsételt gyermekét a rendszer, 
és rájön, hogy ez is mint a többi, torzszülött.

Választáskor köd előttem, köd utánam meséje száll.
Piszkosul becsapják a mát, és az embriós holnapot
előre véreztetik el -- sebes, mint az anyák kapart méhe!
Többszínű hantázók, gáncsolók buktatóját vetik, új
utat kereső lábak elé: így nyer az átmentődött tőke.

E mások kényébe taposott nép türelme végtelen? -- így tűnik,
csodálható is, mi közben önmagukba menekülnek szüntelen...
Megmaradásukat viszik így, sebes múlttal, kísérő jelenük
szomorú sorsát. Így lettek szabadnak mondva, újra képzett
nyomorultak, saját hazájukban fejet hajtó rabszolgák.

Ebben a szentségelős hazában a többségnek semmi sem
változott. Feneketlen beletörődés kútjában fuldokolnak,
és nincs, nincs felelős, aki a vértelen váltás mögé bújva
büntetlenül csúszik egyre följebb.- Hát annak nincsen vétke?
Szólás a Palócoknál: új vágás mentén maradt a régi rongy!

A 2002. magyar választásra.