Hatvannyolc év imája a Végtelenhez

   Szabadíts meg a kicsinyes irigységtől, a sápadt ünnepektől, a Káin lelkületű testvértől, a hátulról leszúrni készülő barát tőrétől, az áruló szövetségestől, a mára kifakult egykori vörösöktől, a hitetlentől, az ájtatoskodó szemforgatótól, a hedonista gyönyörhabzsolótól, a közönytől, a gyűlölettől, rosszabbik énemtől, a haragomtól, ha kell, hát önmagamtól.

  Gazdag az ő fegyvertára, kiismerhetetlen a praktikája, és mint hallom, nő a hatalma, birodalma, egyre terebélyesedik, mióta Éva keze ügyébe került az a bizonyos alma. Egykor gyilkos tankjaival, rozsdás tarackjaival csoszogta rongyossá földjeinket rongyos ármádiája, ma már rafináltan kifinomult az arzenálja. A monolit, sötét hatalom otthona ma felhőkarcolók erdeje és ezer aranyozott csarnok, onnan ítél, szelektál a zsarnok és zsoldos hada népeket, kontinenseket halálra, és dönt, hol vesszen éhen a legtöbb gyermek. Halld meg az ember sikolyát, kinek testét, lelkét tapossa a mohó tőke, kinek vér folyik a földjén az olajért, kihez soha sem jut el már a szabadság! A Szentföld most is a viszályától reszket, remeg, az égő haragtól halomra ölik egymást afgánok, szírek. Gyilkos a tekintete és dermesztően hideg, álnok lelkét leplezik a fűzetett hírek és álhírek.    

   Gyakran vált arcot, formát és egyenruhát, ledobva szarvát, ha kell szende szűz, fején mirtuszág. Ha az idők szelídsége úgy kívánja, paragrafusokból fon nyakunkra kötelet, és nem kínzókamrák mélyén, de tárgyalótermekben keresi, védi az igazát, a csökevény becsületet.

 Óvj meg tőle és tőlük Uram, hogy a sok önző akarnok, gátlástalan törtető, önmagában sosem kételkedő, az öncélú önzés, bármeddig is tart ereje, nem kísérje tovább az utam!

 Kiírtja erdeink, mérgezi vizeink, a savas esőktől könnyezünk, iparcikk záport zúdít ránk, szilánkokra töri tavaink tiszta tükrét, veszélyben az isteni örökség, s kacag, ha eljön az utolsó óránk.

  Most nem vad keleti népek áradatával támad ránk. Nem oszmán rabiga fenyeget és nem gyilkos szomszéd-gyűlölet, de öl bennünket a többfrontos belviszály, a kiszolgáltatottság, bizonytalanság, munkanélküliség, és ölnek bennünket a magzat-, csecsemő- és családgyilkos hitelek. Netán úgy döntött valahol egy sátáni monopólium, hogy a mi földünk legyen a purgatórium?

  Tudom hatalmas az ő ereje, de megvetem, és tisztelni sosem fogom. Hallgasd meg szerény szavam, e dadogó imát, hisz tiéd a világ! Adj erőt az élethez, szabadíts meg minket rosszabbik énünktől, az önpusztító haragtól, ha kell, hát akkor önmagunktól!

2014. október 21.