Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Szürke Bella

Eternity
Eternity képe

5.

- Az  autómmal megyünk.- invitált előre lépve a parkoló felé. Megállt, előhalászta a zsebéből a kulcsot, halk kattanás, kinyitotta az ajtót.Finom kézmozdulattal tessékelt maga mellé az "anyós ülésre". 

- Szállj be, helyezd magad kényelembe. - Elindultunk. A korház hosszú folyosója közepén volt a nővérpult. A főnök szólította meg az ügyeletes nővért, ki éppen posztolt a pultnál, mondta a nevet.

- Igen, nálunk fekszik a beteg, a 210 szobában találják. -  válaszolt a kérdésre. Kedves, mosolygós fiatal húsz év körüli hölgy lehet, állapítottam meg.

Beléptünk, a szélső ágyon az ablaknál feküdt Jóska.  Felemelt  ágytámlával félig ülő helyzetben. Megpillantva bennünket, felélénkülve kissé előre hajolt, fogadta a köszönést, kezet nyújtott mindkettőnknek.

– Szervusz Jóska. Üdvözölte a főnök. 

– Szervusz. -  csatlakoztam magam is elfogadva a felém nyújtott jobbját.

- Foglaljatok helyet! -  előhúzta az ágy alól a kis ülőkét.

- Tessék helyet foglalni! -  tolta oda a főnöknek.

- Te Feri, ülj ide az ágy szélére.

- Jó így látlak mindkettőtöket.

- Hogy vagy Jóska? Tette föl a kérdést a főnök, ahogy elhelyezkedtünk.

– Tűrhetően, csak nagyon unalmas.

Hátra vannak még a vizsgálatok, utána talán többet tudok én is. -  fejezte be a mondanivalóját.  Izgatottan, kíváncsian vártam hogy kitérjen jövetelem céljára, amiért idehívatott. A főnök tért ki rá.

 – Visszatérve a telefonon beszéltekre, reggel szóltam Ferinek.Talán inkább te, mondd el neki.

Jóska elgondolkozva nézett maga elé, kivárt pár másodpercet, mintha csak most rendezné mondanivalóját, majd lassan tagoltan belekezdett.

 - Nem tudom meddig leszek itt bent a kórházba.Halottam, a te járgányod beadta a kulcsot. Feri, te sokkal de sokkal jobb sofőr vagy annál, hogy huzamosabb ideig ne ültessenek a volánhoz. Sokat gondolkoztam, és arra jutottam, te vagy az egyetlen, akire rámerem bízni a teherautómat, még nem leszek. Na szóval, addig vezesd te, -nézett rám befejezve.

Nagyon meglepődhettem zavaromba, ő is és a főnök is elmosolyodtak, olyan képet találtam vágni.Úgy éreztem magamat, mint aki ellen összeesküvést szőttek, ami éppen ebben a pillanatban derült ki. Kíváncsian nézett rám, mit szólok. A főnök is bólogatott, így van ez jól. Jóska nem véletlenül döntött így.

- Köszönöm szépen, igazán megtisztelsz, elfogadom. -  válaszoltam. A főnök elégedetten mosolygott, a terv sikerült, majd felállva elköszönt.

– Jobbulást, a többihez már nem kellek, azt már megbeszélitek egymással. - Nekem mennem kell most már.

- Feri, reggel ne a műhelybe menj, gyere az irodába, és átadom az okmányokat, és a kulcsokat!  

Kezet nyújtott mindkettőnknek, és elsietett. Kettesben maradtunk. Beszélgetni kezdtünk.

 

folytatás következik.

Rovatok: 
Irodalom