Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Szüreti napok napjainkban

Julika
Julika képe
Egyszerű őszi szüreti nap jár felénk.
Emlékeimben felbukkan és él még
 A régi, családi szüret ötven éve tán.
Fél évszázad robog el fölöttünk már.
 
Kis szőlőskertünk zengett, kacaj is szállt.
Hova lett a víg kedv, nevetett vele a táj.
 Puttonyok, teltek akkor, együtt a család.
Ma megyünk az úton, hol szőlőt szednek;
A tőkét csipegetik, s csendben lépegetnek.
 
Fásultan, közönnyel telik a kosár, kádba öntik.
Miért e közöny, hol marad az áldással az öröm?
Csöndben présel az udvaron a gazda -, hol a nóta?
Kinek jut itt eszébe – tán elszállt rég, nem is tudja.
 
Másik helyen ládák telnek, viszik a pincébe le.
- Sok fát kivágtak már, a permet sem éri meg.
- Olcsón veszik, csak baj van vele – minek?
Mondják elfásultan; a szilva is lehullt -, kinek?
Körte potyog a fáról - kukac rágta, az is lehull ám.
Emberek! Hol az öröm az ősz ajándéka láttán?
 
Hova lett a gyermekricsaj, kedves régi csínytevések?
Örömteli kedves napok tovaszálltak végleg…
Nekünk vannak emlékeink, velünk elhalnak mind.
Elkoptatott frázis már a nosztalgia is – mának élj
Vágtató világunk nem veszi be – ez az öregség jele.
Szeretünk emlékezni, a jelent megszépíteni vele.
Ha érkezik az ősz, érik a szőlő, piroslik az alma a fákon,
Kéklik a szilva, lekvár főzés ideje volt hajdan e tájon.
Ha fenn az égen éppen madarak szárnya lebben,
 
Tudjuk, elköszönnek, búcsúzva költöznek el.
Melegebb tájra messze, hazájuk ez, – visszatérnek.
Mi várjuk, mindig szívrepesve várjuk őket.
Mikor szikrát szór az őszi nap és télnek integet;
A lombok tarkán színesednek, alattuk levél zörren,
Még a kopár fák is mesélnek a puha téli csendben.
Hisz emlékek nélkül igazán nem érdemes élni sem.
 
Nyírbogdány, 2017. október 17.
Rovatok: 
Vers