Csínytevéseinkből...

Dórikád: 17,50

 

     Ismét egy kérdéssel fordulnék hozzád. Van az a bizonyos fiú. Zsijó a neve. Talán mondtam, hogy hetedik elején tetszett meg nekem, szóval most van másfél éve. Tudom, hogy ő is így érez, mert nap-mint-nap kapom tőle a ,"visszajelzéseket", amik nagyon jól esnek, de egyébként voltak már az apróságokon kívül sokkal egyértelműbb jelek is.
     Én is igyekszem kimutatni neki az érzéseimet. (Persze csak nagyon finoman.) És tulajdonképpen eddig ezzel minden rendben lenne, csak én úgy érzem, hogy ez a dolog kezd kicsit komolyodni és átmenni szerelembe, ami így elég félelmetesen hangzik, de ez az igazság. Napról napra szerelmesebb leszek... És azt hiszem, hogy ezzel ő is így van... Már másfél éve műveljük ,,ezt" egymással, ez az utolsó félévünk együtt, és én nem szeretném elszúrni, és nem szeretném, úgymond kihagyni sem a dolgot.
     Szóval valahogyan át kellene lépnünk azt a bizonyos határt, ami most van köztünk. Nem feltétlenül most, de még nyolcadikban. És van még egy probléma: az, hogy látom, hogy még nem olyan érett...ami persze természetes, csak amikor látom szünetben a barátaival, akkor olyan rossz azon gondolkodni, hogy lehet, hogy Ő egyáltalán nem gondolkozik ezen, vagy nem foglalkozik vele, és nem is gondolja komolyan. (Bár elég sok mindent csinált már, ami éppenséggel ennek az ellenkezőjét mutatja, de akkor sem tudhatok mindent biztosra...)
     Szóval ha valamikor átlépnénk azt a bizonyos határt, és már a kapcsolatról lenne szó, akkor én nem tudhatom, hogy ő hogy fog viselkedni, és hogy mennyire lesz érett ehhez az egészhez... Mert ha nem lesz semmi, akkor egyszerűen feleslegesen húzzuk egymást. Én többször megpróbáltam elfelejteni ezt a dolgot, ami közöttünk van: voltam vele bunkó, és olyan is volt, hogy úgy csináltam, mintha nem is létezne. Soha nem bírtam sokáig... A lelkiismeretem sem hagyta, és az iránta érzett dolog sem.      

   Szóval egy kis segítségre szorulnék... Szerinted mit tegyek? Várjak? Már annyit vártam. Most esetleg lépjek én? Vagy hagyjam az egészet, mert veszett ügy? Tényleg nem tudom... Mert az éretlensége és a kisfiúsága ellenére is szeretem... És úgy érzem, hogy talán ez a legszebb az egészben: Hogy Ő is és én is ismerjük a másik hibáit és mégis...

     Várom a válaszodat, de nem kell feltétlen sietni vele, mert ha idő kell mire átgondolod az egészet, akkor nyugodtan gondolkodj.

     Puszi! Szeretlek!

Dórikám! 

   Most fog-ász-atilag inkvizitor keze alá kerültem....Nem egészen vagyok beszámítható. Még körülbelül kétszer elolvasom a leveledet, hogy pontosan azt a választ kapjad, amit hallani szeretnél, de azt is, amit én gondolok. Kérlek addig Te is olvasd el még kétszer az Illúziót!  Az elsőt, a másodikat, a harmadikat. Mindent jegyezzél ki, ahol azonosulni tudsz magaddal. Azokat fogjuk külön megbeszélni.
     És csak egyetlenegy! Te semmiképpen! Érted? Semmiképpen! A vágyakozás hatalmas érzés, de csak akkor fogod majd értékelni, ha igazán felnőtt leszel.
    Szóval olvasás, ott is, itt is...meg nekem egy kis önsajnálat.....aztán beszélgetünk...☺❤☺❤

 

Dórikám!

   Pontosan és úgy írod, ahogyan érzed. A kisfiuságot is lehet egy fiúban szeretni. De ez, amikor felnőtt leszel, és megismerkedsz a szerelem mámorító érzésével, el fog törpülni. Csak annyi marad meg az agyban, hogy a Zsijót szerettem. Az érzésből minden törlődik. Azért van így, mert ez csak a kezdeti első szerelmi érzés, amit majd az igazi - felülír.
  Akkor válsz felnőtté, amikor testileg is együtt szeretnél lenni valakivel. De örökre emlékezetes csak az lesz majd, amelyik beteljesületlen marad. Mint az enyém. Csak sóvárogtam, csak kínlódtam! Így utólag mondhatom, hogy megérte! De ne tudd meg, mit éreztem akkor. Poklok kínját.
   Te mit szeretnél Dórikám? Maradandó emléket, vagy egy gyors csókot? Tudom én, hogy most divat a lányoknak is kezdeményezni! Te soha ne tedd! Nem azért, mert a rossz lányok teszik ezt, hanem mert nem marad meg felemelő, mindent elsöprő, gyönyörű érzésnek. Elkezdtem a hetvenedik évemet, és még mindig boldogsággal tölt el visszaemlékezni az első csókra, az első fiúra, aki megcsókolt. Ezeken a mondatokon meditáljál. Bárhogyan teszel, a te döntésed lesz.
     Szeretlek....❤☺☺❤

 

Utóirat az olvasónak:  Értitek ugye? Ha idő kell nekem ahhoz, hogy mit válaszoljak,  gondolkodjak nyugodtan. 

Kicsim megvárja! Hát nem aranyos?

       folytatása következik...