Apát családtól, családot apától!
Több millió magyart elszakították hazájától!
Jaj szó nem hallatszott a háború zajától!
Sem az árván maradt gyermek sírása
száz éve, ki nem mondatott szó igazságra!

Miért szakítottátok szét országunkat?
Hatalmasok igazságot máig nem adtak!
A világgá üldözött, s elszakított magyarnak
Miért e százéves büntetés, veszedelem?
Csend, s sírás, könny, fájdalom a szívekben!

Mindig a magyart űzik, tapossák!
Ők képmutatóként kezük mossák!
Csak a nép zokog elfojtott csendben,
Emlékezik egy szép Magyarországra,
Elcsatolt testvérekre, s minden fiára.

A nagyvilágon zúgjanak a harangok, mindenki hallja!
Száz éve már, tart az igazságtalanság uralma!
Száz éve a szív, ott belül megszakadt,
Pedig összetartozunk mi magyarok, s egy lesz az akarat!
Mi nyitottunk már az igazságért más nemzetnek határokat!

Zúgjanak a harangok, hallja meg a nagy világ!
Mi a magyar keserve, miért szenved a magyarság?
Harangok hangja szálljon Istenhez az égbe!
Hallja meg keservünk, s mindenki megértse!
Mi összetartozunk, egyet akarunk, igazságot végre!

2020.06.04. Mosonmagyaróvár.