Szívküldi - Apunak

Három évtizede
csillagszemed látom,
nem múlik hiányod
e földi világon.

Szívemet simítja
ében-hajad fénye,
gyengéd szereteted
megannyi jelképe.

Önmagad alkotta
kedves esti mesék,
szavaid, tetteid
kedvemet keresték.

Néhány szem cseresznye
primőrként csokorban,
fülemre aggattam,
s kacagtam boldogan.

Mikor nagymamához
ketten kerekeztünk,
a nyári zivatar
ürgét öntött - velünk.

Szamócát kutattunk
baki erdőszélen,
csábító illatát
a lelkembe véstem.

Egyszem gyermek lévén
sürögtem melletted,
barkács-tudományod
eközben ellestem.

Szívkamrámban őrzöm
e sok kedves képet,
az Istennek örök
hálát adok Érted!