Havasi gyopár, te csillagok virága,
Mennyből Isten küldött boldogságra.
Megdobban a szíve, ki rád tekint.
Elfogja az öröm, s boldog lesz megint.
S szíve szikrázó csillagokkal telve,
Boldog lesz a lelke.
Sziklák magaslatán nyílt virág,
Elérhetetlen vágy,
Az legyen csak boldog, ki meglát.
Isten csillagjait magasra repítette,
Ne tudjon leszakítani gyarló ember.
Ragyogj, fenn magasan, magányosan,
Hirdesd tiszta hited,
Csak az igazán a tied.
Kinek csillagokkal van eltelve szíve,
Fehér szirmaid a tisztaság színe,
Annak nyílj, ki megérdemelte.
Szívem tele csillagokkal,
Bársonyos, fehér gyopárral.
Tudom, te az enyém soha nem lehetsz,
Tudom, te csak fenn a csúcson szeretsz.
Magányos csillagjaid csak annak adod,
Ki megmássza érted a magaslatot.
Havasi gyopár, Isten jókedvében azért adott,
Gyönyörködjenek benned ott fent az angyalok.
Mosonmagyaróvár, 2013. december 7.
TM
