( " Három a kislány " próbáján,
és azután )
Piros pontok, piros színben
szőkeség, és boldog
élet kacaja száll.
A csendben Schubert dal
csendül át,
egy pillantás, amelyen
könny remeg:
hallom az " Ave Máriát ".
...Már újra futóbb a perc,
az utcán is születik dal,
fülembe könnyű futam
a villamoscsengése,
s ahogy vezet az utam,
könnyű dudadalt
röppent a szél.
Valamelyik toronyból,
mint egy nagy torokból
lágyan, harangszó
kíséri a gyalog-utazót.
Már csillagkoszorús,
és rám tekint a térben
a suhanó éj.
De még mindég
utca a társam.
A nap zajos múlásban
rohan tovább,
telet feledve kiskabátban
járom az utcát--
tavaszt ízlelgetek,
a föld, s a fű édes illatát.
Madarat ringató ág hegyén
a rügyben újra élet van,
s e roppant nagy marokban
lelket simogat e változás:
a talpam alatt serkenő fű,
a pattanó rügy hegyén
a délután,
e tavasz-ibolyás
világ.
Salgótarján, 2015.