A függönyök még be voltak húzva, egy kicsi résen keresztül nézte, ahogy a zsúfolásig megtelt nézőtéren beszélgetnek, helyezkednek, mindenki keresi a legjobb rálátást a színpadra. Julie izgult, szinte az egész város itt volt. Pisszegtek neki, hogy foglalja el helyét, gyorsan leült a karosszékbe, kezébe vette a hímzőrámát, és elhúzták a függönyöket. Kopogtak, bejött egy szobalány, és bejelentette, hogy Albert gróf érkezett látogatóba.
-  Engedje be - utasította a lányt, aki kitárta az ajtót.
   A jóképű, elegánsan öltözött férfi kicsit hangosan összecsapta bokáját, meghajolt, majd odalépve kezet is csókolt neki.
-  Foglaljon helyet - mutatott a másik karosszékre, és odaszólt a szobalánynak, hogy hozhatja a teát. Ez olyan gyorsan megtörtént, hogy szinte látták, amint a kellékes az ajtó mögött a kezébe adja. Lerakta az asztalkára, és félreállt további utasításra várva. Julie kortyolt egyet a kis csészéből, felemelte a hímzést és úgy tett, mint aki nagyon belemerül. A színész gróf beszélgetést kezdeményezve kérdezte, mi az, amit varrogat?
  Julie felnézett, látta, hogy a nézők fészkelődnek, talán unják ezt a semmitmondó jelenetet, amikor a páholyban megpillantott egy fekete szempárt, mellette pedig a szépen bodorított vörös hajat. Felállt, kiment a színpad szélére, és arra fordulva ezt mondta
-  Mit érdekli magát, hogy mi lesz ez? Soha nem is érdekelte, én mit csinálok, mivel töltöm napjaim, mennyit várok arra, hogy végre jöjjön! Magának csak kaland voltam, minden szép ígérete ellenére. Egy színésznőcske, aki semmit nem számít, el lehet dobni a vagyonért! A vagyonért, amit mindenáron meg kellett szereznie, mert Önnek nem volt már semmije, de már becsülete sem maradt! Én boldogságot tudtam volna adni, de legyen boldog azzal a pénzzel, amivel megvették.
   A nézőtéren néma csend volt, ő ott állt a színpadon kipirulva, és szebb volt, mint valaha. Mindenki tudta, hogy ez kinek szól, hogy semmi köze a mai előadáshoz. Az arcok a páholy felé fordultak, ahol ketten felálltak, és sietve távoztak. Azt még hallották, hogy hatalmas tapsvihar tör ki, ujjongás, éljenzés. A másnapi újságok csak erről a botrányról írtak, és minden következő előadásra pillanatok alatt elkeltek a jegyek. Ám a többi már úgy zajlott, ahogy egy rendes színházi előadásnak kell.