Ruhák a testen,

fátylak a lelken,

ha akarod s akarom,

lehullnak csendben.

Egymáshoz lépünk,

semmit sem kérünk,

csak átadjuk önmagunk,

megosztjuk fényünk.

Voltunk mi ketten,

vagyunk az Egyben,

mint önfeledt áramlás,

isteni rendben.

Libbenő fátylak

lebegve várnak,

a létezés oltárán

játékká válnak.

Kis idő múlva

felvesszük újra,

hogy eljátszuk szerepünk

jelmezbe bújva.

Szikrák a szemben,

hangok a csendben,

a Mindenség öltözik

benned és bennem.