Én úgy halok meg,
ahogy éltem,
sallangmentesen, 
szerényen,
bár életem 
szélsőségmentes,
voltam csalódott
és szerelmes,
voltam vidám
és szomorú,
engedékeny
és szigorú,
voltam ifjú,
s vagyok öreg,
Mondd versemet
ki érti meg?
Nektek írtam 
és magamnak,
s ha egyszer majd
a lelkem elhagy...
Én úgy halok meg,
ahogy éltem,
sallangmentesen, 
szerényen.
Rólam majd
senki nem beszél.
Hamvaim 
szórja szét a szél.