Domb tetején egy szélmalom,
körülötte csend, nyugalom,
a környéknek dicső éke,
büszkén néz rá falu népe.

Múlt időre emlékeztet,
őrölt oly sok búzaszemet,
Hosszú éveket már megért,
lett belőle védett emlék.

Virágos táj átöleli,
illatfelhő kényezteti,
pillangók, méhek repülnek,
napfénynek együtt örülnek.

Fölötte pacsirta dalol,
nyuszi ugrál bokor alól,
megörül a szélviharnak,
lapátjai még forognak.

2019.05.18.