Változik most is folyton a szélirány,
forognak a serény bátor kakasok,
ígéretből nem volt mifelénk hiány,
betömnek ők majd minden jaj-hézagot.
Szívesen hódolnak legújabb úrnak,
nem baj az sem, néha forró a kása,
csak krajcárok után kukorékolnak,
megdrágult már az aranytyúkok násza.
Az irányváltás nekik a legfőbb cél,
közben a fajtájuk egész nap henyél,
testük, jellemük bádog, és nem acél,
az életük felesleges és facér.
Nincs más felettük, csak a csillagos ég,
temérdek kincs feszül duzzadt begyükben,
de nekik semmi nem jó, és nem elég,
lelkük kevély, étvágyuk telhetetlen.

Félnek, hogy a szélcsendek visszatérnek,
a munkát nem ismerik, sem a harcot,
hogy fognak hazudni akkor a népnek,
miről csikorognak a pléhtorkok. 

2013. december 7.