Száz év magánya

Elsuhant az élet,tovaszállt messze
Magas torzó falak mutatnak az égre
Gyár épült itt egyszer Fegyvergyár neve
Száz éve olasz hadifoglyok keze építette

Betonból épültek ember irtására
Ennyi volt a hadifoglyok életüknek ára
Épült a magas fal s torzó lett belőle
Nyugati szél tombol már benne

Nem kell több háború,ember élet vesztő
Istenünk könyörülj,szebb legyen a jövendő
Könyörgő imánkat Isten nem hallgatta
Hiába emelt kápolnát hadifoglyok siralma

Szétszabdalta országunk feldarabolta
A megvadult hatalmak zsákmányszerző hada
Állnak a magas falak,mementó századnak
Mi lesz az emberből,ha Istent is megtagad

Állnak a falak süvít a nyugati szél
Egy fájó régi történet szomorúan kél
Szétdarabolt nemzet,mint a fegyvergyár léte
Nem lesz itt semmi míg nem lesz szívekben béke

Talán majd egyszer,ha más élet sarjad
Kultúra,vidámság tölti meg a falakat
Addig is állnak az égre meredve
Istentől kérnek irgalmat e szétdarabolt Nemzetre

2O14.O5.22.Mosonmagyaróvár