Versbe sírom minden búmat,
rímmel gyantázom tollamat,
mert szívemet bánat nyomja,
bús lelkemnek ez a szomja.

Csillapítsa így leírt mondat,
sok fizikai és lelki fájdalmat,
Trianonnak Dón kanyarnak,
ez lett veszte sok hős magyarnak.

Minden év december elseje,
magyaroknak fájó szíve,
mint anyától elszakított gyermek,
zokog a lelke sok árva gyereknek.

Tollam harcos láng hegyével,
szembe szállok hamis mesével,
sajnálatunkkal szállást adtunk,
majd álmunkban vágták torkunk.

Kígyó szisszent száz fejével,
telhetetlen a magyar vérrel,
szabjunk gátat a zsarolásnak,
hamis vádnak árulásnak.

-írta-Varga István-Barcs-2019.12.01.