Fülemben még hallom a hangokat,
érzékelem a külvilág zaját,
de elcsendesedik az alkonyat,
nem hallok mást, csak szívem dalát.

Lélegzetem elhalkul, nem zavar,
már csend öleli a lelkemet,
hallgatni a nyugalmat oly pazar,
messze űzi gondom, a terheket.

Beszél hozzám, hallom suttogását,
nyugtató, mint a türelmes anya,
szívemre ölelem hangját, mosolygását,
lágyan betakar csendes bársonya.