Gondolatomban formáltalak,
milyenek lehetnek azon ajkak,
vagy formás szép női ujjak,
ahonnan fakadnak a szavak.

Adj képet magadról kedves,
vagy jobb a titkolt, óhajtott vágy,
ami álmok szövésére késztet, vagy
formáljalak képzeletben tovább.

Ott távol titkoknak kertjében,
még te sem tudod, milyenek a virágok,
de várlak majd, látogass el oda,
megtalálsz parkjában, egyedül sétálok.

Szeretetre vágyást, nem kapott lelkem,
e szavakat melyet írtál, vésted szívemben,
szavaimnak oly hatása, melyek benned,
érzést kelthetnek, tükröződnek szemedben.

Bár kitárhatnám őszintén lelkem,
így megértenéd, sokszor titkolt vágyaim,
szeretnék egy olyan társat, ki őszintén,
mindig meghallgatja, feltolult panaszaim.

Vágyaim padját most megácsoltam,
oda várlak, hát gyere oda kedvesem,
ha végig hallgatsz, mindent mit leírtam,
őszintén kitárom, mitől nehéz a szívem.

Varga István
Barcs, 2017. 10.