Mértani pontossággal ki volt számolva,
mikor, hova megy, melyik a jó óvoda,
a megfelelő iskola, bentlakással,
természetesen, az illő szobatárssal.

Főiskola, egyetem, három diploma,
jutalom egy lakás és autócsoda,
neves intézményben jól fizetett állás,
cipője, ruhája, mindig csakis márkás.

Találkozás egy langyos tavaszi napon,
csillogó gyémántok, a legújabb fazon,
boldogság, költözés, minden olyan mesés,
öröm a családban, a hosszú évekért.

Alig pár hónap, mosolyog az unoka,
immáron a szülő, nagymama, nagyapa.
Öregek, betegek, egyedül maradtak,
nincs idő reájuk, gyerekek szaladnak.

Ülnek nagy házukban, és várják a nővért,
ki épp elszaladt, a diétás ebédért.
Ülnek és csak várnak, a telefon szóljon,
unoka vagy leány üzenetet írjon.

Hónapokig nincs hír, idő rájuk semmi,
most éppen iskolát, de jót kell keresni.
Unoka kezdi a nagybetűs életet,
folytatja ő is, mit szülője élhetett.

Neki megvan minden, nem kell hajtania,
élhet bőségben, hullott a karjaiba.
Lényeg, hogy megkapjon és mindent megvegyen,
ő már felszínes, nagyképű, és szemtelen.

Egyedül a nagyapa, mások gondozzák,
az ajtót családtagjai rég nyitották.
Ezen el is gondolkodott a kisöreg,
őt látogatni, már csak a halál jöhet.