Leírom, amit nem mondhatok,
a mosoly mögé rejtett bánatot,
a papíron csendben sorakoznak,
gondolatok kavarognak, sokasodnak.

A sorok között ott van a tegnap,
egy félbehagyott, régi mondat,
mit kimondani sosem mertem,
ott reszket minden betűjében.

Nem írok, csak egy emléket,
mégis tudod, miről beszélek,
talán olvasod, de nem veszed észre,
hogy minden versem valamit kérne.

Ha egyszer elfogy majd a szó,
és nem lesz több írnivaló,
a csendem akkor elárulja,
hogy valami még szívem szorítja.