Édes Hazám, te gyönyörű ország,
szívem telve veled, Magyarország,
határain belül van még egy ország,
Balaton Dráva közt, Somogy ország.

Itt feslett bimbóból, nyílt Barcs virága,
ez a kis sziget, erdők övezte vizek világa
néha emlékekbe botlik, a hazatérők lába,
hisz sokunknak itt van, őseinknek álma.

Ha pirkadat, a Dráva parton talál téged,
látod amint kelő Nap, vizében, hogy ébred,
ám ha nyugtáját is, itt meg akarod érned,
nézz a folyás irányába, ott búcsúzik tőled.

Nyugattól keletig, a nagy folyam, hogy terül,
iszapos ágyában a kavics, méltósággal gördül,
pecásnak póznája hajlik, zsinórja, hogy feszül,
kincsünk a Dráva, néha vad lesz, néha szelídül.

Szerelmem vagy, lábaimat sokszor csapdostad,
partjaidon sétálót, bájosan örömmel fogadtad,
kedvesem arcáról, a bánat könnyeit lemostad,
hullámzó vizeden, csónakom szelíden ringattad.

Nem búcsúzom tőletek, velem vagytok örökre,
Somogy ország déli határának, védett kincse,
a Dráva, mit az foglal még tág hatalmas körbe,
itt leljek boldog nyugalmat, e földnek ölébe.

Varga István-Barcs.2017.07.04,