Ildikónak  

Szíveddel sokáig maradj velem,
pihenj meg te is a szívemen.
Hangosan, vagy éppen csendesen,
ajándék melletted lenni—kedvesem.

Ha csókol a szád, és hozzám érsz,
már röpít a szárnyaló bizsergés,
simogat a hangod, a lágy kezed,
kívánom, hogy egy legyek veled.

 Most minden új, minden szép,
valósággá válnak a felnőtt mesék.
Csillag-sugarú fényes szemed
boldogít, amikor szemembe nevet.

Hogy végleg boldogok maradjunk,
élő szeretetet kell, hogy adjunk.
Így köszöntelek, és köszöntsenek
a napok, érezve a szíved, tested

átkarolva, ősi, ringató énekekkel
karom ölelő fészkén altatom el.
Ünnepem vagy, és hétköznapom,
már imáimba foglalt élő dalom,

amikor a várt szerelmed adod,
ugyanúgy édes szerelmet adok.
Lávafolyamú szerelmeddel
szívedtől soha ne eressz el.

Kincset adtál, szívedet nékem,
érte az enyémmel kicseréltem.
Most mindent megköszönök néked,
amit életeddel adott az élet.

Toronto, 2013-04-21