A szívekben ideák hajócsatája
dúl, tépetten lobognak a zászlók,
mindenki büszke a saját igazára,
úgy érzi megtalálta az eszmét, a megváltót.

Hajdan a Mózes hitűek bárkája
úszott fel, a kapitány volt a kiválasztott,
Istene parancsát égette a kőlapokra,
míg Áron tanított, ő csak hallgatott.

Majd Jézus szelíd gondolája jött el,
rakománya a kozmikus szeretet,
a gyűlölet fizetett érte kereszttel,
ő cserébe nyújtotta az örök életet.

És ránk törtek vad, ortodox flották,
egyházak futottak bigott zátonyokra.
Később a sovinizmus fekete poklát,
mint kincset pakolták a vezérhajókba.

Vérfolyamok sodrán elvtársi monitorok
osztályharcot vívtak mással és egymással,
halált kiáltott a sok dühös száj, torok,
róluk a tömegsír- katakomba némán is vall.

Most a „szent” liberalizmus bontott vitorlát
a meggyalázott szabadság nevében, a törvény,
minden a kalózoké, és lophat, ki mit lát,
de már készül ellenük a parancs, körözvény.

Míg tart a harc, és tombol a káosz,
mi, gályarabok, matrózok, rakodók
tudjuk, emberségünk fénye a jel, a Fárosz,
a zavaros eszméknek békésen fújunk takarodót.

2013. november 8.