Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

A simogató második kávén is túl - (Naplójegyzet)

Anonymous

Ha van valami, ami a legkevésbé tekinthető életem normális mederben történő sodrásának, akkor a vasárnap hajnali 3.15-kor történő kelés a      1.15 órai ágyba zuhanást követően egészen az.

Idétlenség, hogy vasárnap hajnali fél 4-kor, míg csukott szemmel és félig ájultan a kávét várom, a mosógépbe pakolom a ruhákat. Magamon kívül leginkább a mosógépet sajnálom ilyen korai órán. Az sem kisebb alávalóság, hogy még ezt a napló-jegyzetet is ilyenkor írom… Azonban, mivel kitartok amellett, - bárhogy is tűnhetek csodabogárnak egyesek számára -, hogy életünkben mindennek Rendelt Ideje van és ezek szerint nekem mára ez rendeltetett. (Majd a mosógépnek is elmondom.laugh)

De, ahogy a fejem kezdem érezni a nyakamon, miután az első forró kávé 3.35-kor gyengéd simogatással lecsordogált a torkomon és a teremtett világ ikszedik csodájaként hatása egyszer csak az agyam szinte minden szegletét ébredésre bírta. Nem kisebb csoda folytán gondolkodó állapotba kerültem, s ha már így alakult, gondolkodom. Bár, Descartes-tal még volnának vitáim arról, hogy mostantól valóban vagyok-e. Talán majd a második kávé után…

A kávé hajnali simogatásáról viszont jó volt - még némi fásultságban is - elmélázni a simogatáson. Mert ugyan ki ne szeretné, ha simogatják és a simogatás érzése kiben ne indítana el egyéb érzéseket is? Hány féle képpen lehet simogatni? Mi az, ami valóban simogat bennünket? Jó kérdések ezek hajnalban? Nem? Akkor majd megpróbálom simogatóan összehozni, hogy az legyen.

Fogadást mernék rá kötni, hogy simogatás alatt szinte kivétel nélkül mindenki a fizikai simogatásra gondol, annak feltétlenül jól eső érzésére. Ez így is van rendjén, mert van-e kellemesebb érzés, ha szeretettel simogatnak bennünket? Mert szeretet nélkül nem lehet simogatni! Akár a gyereket simogatjuk, akár vigasztalóan simogatunk valakit, akár kedvesünket simogatjuk, kizárólag a másik iránt érzett szeretettel tudjuk csak megtenni. Egyéb esetben eszünkbe sem jutna. Nem szoktuk megsimogatni, aki bánt bennünket, aki belénk rúg. Bár, a csoda-bogarasságom miatt én azt mondom, hogy őket is legalább annyira meg kellene, hogy simogassuk. Egyrészt sajnálatból, szánalomból, másrészt akár az édes bosszú miatt is. Mert ezzel tudna legkevésbé bármit kezdeni, a legnagyobb meglepetést és megrökönyödést – szerintem – ezzel tudnánk neki okozni. S a kutya kutyát, macska macskát, harag haragot szül kevésbé nemes kicsengésű láncolatát tökéletesen megszakítanánk és mivel minden lánc csak olyan erős lehet, mint a leggyengébb láncszeme, roppant rövid idő alatt még haragosaink szívéhez is megtalálnánk a megbékélés kulcsát. Talán a mai értékvesztett és embertelen világban sem éreznénk magunkat sorsüldözöttnek. Akiben van elég kalandvágy, próbálja ki! Biztos, hogy nagy veszteséget nem könyvelhet el, legfeljebb több barátja, kevesebb ellensége lesz. Már ezért megérné, nem? Hogy mindez mennyire pozitív hozzáállás és pozitív érzés! Még leírni is.

Ezzel akár vége is lehetne a mai simogatós okfejtésnek, de mégsem tudom itt abbahagyni. Miközben a második, reggelre rendelt kávét kortyolgatom, agytekervényeimben érzem, hogy a gondolatok beindultak simogatás-ügyileg. Közben kinézve az ablakon, már látom, hogy dereng, világosodik. Kint is, bent is jő a megvilágosodás. A korábban ébredő madarak is csiripelnek már. (Szerintem rólam pletyóznak, hogy ma reggel beelőztem őket és ezáltal jól megkevertem a természet teremtett rendjét.:)) Micsoda nap kezdete! Ebben a pillanatban csak remélni tudom, hogy egy ilyen simogatóan idilli napkezdésnek legalább ilyen befejezése lesz, miközben a vasárnapom megjárja a maga 24 órás ívét. S máris egy másik fajta simogatásnál tartok, amire szinte észrevétlenül, csupán a fejemből noha már felébredve, mégis bambám kifelé bámulva tévedtem. Ennek a simogatásnak az érzése teljesen más, mint a fizikai simogatásé, de azt nem lehet mondani, hogy rosszabb annál, vagy jobb. Más. Egészen más érzést is vált ki belőlem. Viszont nem hiányzik ebből sem a szeretet. Mert az idilli állapotot a teremtett világ szeretetének csatornáján vagyok képes annak szépségeit észrevenni és csodálni. S ha szerencsém van, picit megérteni, de feltétlenül tisztelni.  Mint érzés más ugyan, de szép és jó, tehát ez is pozitív.

Hányszor hangzik el, szinte már közhelyként, hogy a szavaknak komoly súlyuk van. És a kimondott szónak mekkora jelentősége. Sajnos, talán leggyakrabban ezek mégis valamilyen negatív kicsengésként és nem feltétlenül édes szájízt hagyva maguk után Vajon nem lehet-e szavakkal is simogatni? Dehogynem. Ilyen, ha megdicséred a gyereked, „kézcsókkal” köszönsz a boltban, nem feltétlenül emeld fel hangod a hivatali ügyintézőnek, nem döngölöd le és ordítod le a kollégád, beosztottad fejét, vagy éppen a kedvesednek bókolsz és fülébe súgsz valami szépet. Kinek a lelkét ne simogatná egy-egy jól időzített, eltalált hangnemben kiejtett szó? Nagyon fakírnak kellene ahhoz lenni, hogy mindez negatív érzéseket keltsen bárkiben. Viszont kevés fakír rohangál szabadon, így egészen biztos, hogy mi vagyunk többen! Végre van még egy valami, ami minden egyéb egyéni tulajdonságtól függetlenül mindenkire érvényes. Lehetne. Ha gyakrabban simogatnánk egymást pusztán szavakkal is. Ráadásul nem csak a másiknak, magunknak is pozitív érzésünk támadna tőle. Na, megint egy pozitív… S „csak” szavakkal. De, mert a szavaknak teremtő erejük is van, pusztán szavakkal is teremthetünk egy jobb világot, amiben mi is jobban érezhetjük majd magunkat. S végre lenne még valami, amit nem másoktól várnánk örökké…

Mivel már hét ágra tornászta magát a Nap és simogatóan nyújtóztatja sugarait az ablakon keresztül és elfogyott a második simogató kávém is, a mosógépen elvégezte hajnalra rendelt feladatát, ezért simogatva kiteregetek. És hatékonnyá próbálom tenni a simogatóan indult vasárnapom.

Stílusosan nem is tudnék mással elköszönni, mint ezzel:

Mindenkit simogasson ma valami, vagy valaki és ne féljünk visszasimogatni!

Biztos, hogy szép és lélek-simogatós, pozitív vége lesz a mai napnak!

Több őrültség is volt már és van életemben, ezek között a hajnali ébredés – még a fizikai megpróbáltatások ellenére is – sokadik a sorban. Azonban remélem, hogy a hajnali kábaság szösszenete is kellően simogatósra sikerült! wink

 

2013. április 7. vasárnap

Rovatok: 
Humor