Rózsaszín felhők úsznak az égen,
tündérek szállnak virágzó réten,
soha nem esik, mégis zöld minden,
betegség, halál, többé már nincsen.

Álmodhatsz magadnak egy szép világot,
selyemcukorkás boldogságot,
mindent, mi kellene néked,
mindent, ahogy kellene élned.

De valaki valahol tapsol párat,
rád akkor rögtön más dolgok várnak,
kapod a halált, bánatot, borút,
nyakadba akár egy szörnyű háborút.

Hova lesz akkor az a szép álom,
mikor tudsz keresztül vergődni a sáron,
hol van a finom selyemcukorka,
valaki, valahol tőled ellopta.

Keresd meg, ne hagyd elveszni,
legalább álmaid tudjad kergetni,
ki fogja a világot széppé, jobbá tenni,
ha többé már nem álmodik senki?