Utópia?

Rég elhagyott házak
új lakóra várva,
megroggyant kapuik
szélesre kitárva.

Zsúfolt a sok város,
szinte élhetetlen,
benzingőz fojtogat
reggelente s este.

Autók hosszú sora
lépésben bandukol,
nehéz percek múlnak,
feszülnek az úton.

Mi értelme ennek,
ily közegben élni,
testedet, lelkedet
idegbaj kísérti.

Hagyd a zsúfolt várost
magad mögött végleg,
faluban sokkal szebb,
nyugodtabb az élet.

Életre kel újra
óvoda, iskola,
lesz az embereknek
meleg, új otthona.

Lenne pék meg orvos,
s minden szakmabéli,
ki a munkájából
vígan tudna élni.

Harang lelke újra
boldogan kondulna,
esküvőt hirdetne,
nem megboldogultat.

Fecske csicseregne
az ereszek alatt,
villámként cikázva
hirdetne új tavaszt.

Élelmét termelné
a sok szorgos gazda,
multik mű ételét
egye az, ki adja.

Segítenék egymást
szomszédok, barátok,
csendes megértésben
élnének családok.

Szeretet légkörét
élvezné a gyermek,
lelkébe ivódna,
míg az évek telnek.

Útravalót kapna
a felnőttélethez,
gondját megoldani
könnyebben képes lesz.