"Mama, mama, nézd, mit találtam!
Itt a sakkdobozban sok figurát láttam.
Tudom, ez egy tudomány,
Taníts meg engemet, mamám!"
Akkor négy éves volt a gyönyörűség,
Lelke tiszta, mint a kék ég.
Hozta a nehéz sakktáblát nekem,
Igen, megtanítalak, drága szívem!
Én is édesapámtól tanultam meg
Kis koromban, s nekem nehezen ment.
Ha nem sikerült a győzelem,
Bizony, bizony kicsordult a könnyem!
A bábuk nevét, lépést megtanultuk,
Óvatosan kezdtük, nehogy az elején eltoljuk.
Logikát is így megtanultuk!
Az ellenfél gondolataival gondolkodtunk!
A sakknál figyelni kell!
Nehogy az ellenfél a királyt vigye el!
Mert akkor itt a játék vége!
Kis gyermeknek elmegy a játéktól a kedve!
„Mama ez bizony sakk a királynővel!”
"Ha nem figyelsz, a királyt is én viszem el!”
Mondta drága, okos kisleány.
Te az én királynőm vagy, drága unokám!
Telt az idő, múltak az évek,
Bizony a mama részéről sok vereség lett!
Volt nevetés, kacagás,
Morcos kép, ha az ellenfél győzelemre állt!
De az idő, gonosz idő!
Elvitte messze az én sakk-királynőm!
Egyedül meg nem játszhatok!
Remény, lesznek még boldog pillanatok!
Én akkor újra boldog vagyok!
Hullik örömkönnyem, szemed ragyog!
"Mama" - mondod - "Te győztél velem!
Mert gondolatban mindig itt vagy nekem!”
Mosonmagyaróvár, 2023. szeptember 20.
