STATIKUS

2015/04/30 - 14:43

Sajátos vélemény

Annak a bizonyos szimbolikus piramisnak a csúcsán egy láthatatlan, fordított állású piramis helyezkedik el – nevezzük ezt Égi Hatalmasságnak. Ha ezt képiesíteni szeretnénk, gondoljunk a helyébe egy hierarchikus transzcendens hatalmi felépítményt, vagy (és inkább) egy földönkívüli, az ismert emberi civilizációnál hatványozottan fejlettebb technikával rendelkező kozmoszlakó erőt. Tehát lényegében arra célzok, hogy a címben feltett kérdés tárgyalási környezetét kiterjesztett értelemben kellene felfogni. A földi hatalmasságok a csúccsal felfelé álló piramis tetején is csak végrehajtók, beavatottak. Kérdés, hogy mi a cél, ha az egész emberi történelem ezek szerint nyílegyenesen a mai állapotokhoz vezetett, irányított formában?
Véleményem szerint a Földön, mint az egyik lakható bolygón a Világegyetemben, egyszerre két agyi szoftverrel “ellátott” tudatos emberi lénytípust ágyaztak be az élővilágba – akik testileg az alkalmazkodás képességével azonos szinten rendelkeztek.
A két “program” közötti különbséget akár népmesei szinten is ki lehet fejezni: “jó” embert és “rossz” embert programoztak be, kezdetben Ádám-Éva “műveltségi” alapszinten (az almáról már tudták, hogy ehető és le is szakították, hogy éhen ne haljanak).
Az egész emberi történelem lényegében e két alapprogram egymással szembeni folytatólagos harcának a fizikai valóságban való megtestesülése: munkában, találmányokban, tudományban, alkotásokban és rombolásban. A két szoftver a permanens küzdelem közepette folyamatos önépítésen esett át, ami az emberi agy kimondhatatlanul finom struktúrájához vezetett. Végtére is egy kezdetleges szerves alapidegrendszer a küzdelemben a földi anyagi világ legfejlettebb, legbonyolultabb komplexitássá építette önmagát (illetve kényszerítette a “másikat” azzá válni).
Közeledünk a végjátékhoz – talán az lesz a “történet” vége, hogy a láthatatlan feljebbvaló hatalom el fogja dönteni, melyik program jutott el a végső szervezettségig egy adott koponyaüreg méretén belül – azt fogja kiválasztani és elterjeszteni a világegyetem lakható bolygóin. Itt következik a legfontosabb kérdés: csak a struktúra hálózati tökéletessége a kiválasztás legfőbb szempontja, vagy figyelembe vételre kerül a földi értelemben “etikának” nevezett magatartási tulajdonság is – ne csak okos légy, ne csak hasznot hajts és hajtass, hanem legyen benned szeretet az egész világmindenség iránt!
Én úgy érzem, hogy ez utóbbi döntő érv lesz a kiválasztásban! Tehát az Armageddon, a megiddói csata a “jó” győzelmével végződik és megtelnek a lakható bolygók értelmes, önmagukat, lénytársaikat és a teljes szerves és szervetlen anyagi világot szeretettel magukhoz ölelő (ezáltal gondozott és fenntartható kozmoszra vigyázó) emberi lényekkel – akár ezernyi alakzatban és fizikai testben….

Köszönöm a lehetőséget, hogy mindezt elmondhattam, megoszthattam másokkal. Ha valaki úgy érzi, hogy az általam felvetett gondolat még tovább csiszolható, még érthetőbbé tehető, úgy szabadon rendelkezzen vele – én is szeretnék másoktól okosodni és természetesen a majdani “jó” kiválasztottak közé jutni (nem magamért – az egész világmindenségért)!

Csorba Tibor építész-statikus, Békéscsaba