Őszi fák közt ballagok
Elkísérnek ők,kicsik s nagyok
Ágaikat nyújtják az ég felé
Sóhajuk a lehullott leveleké

Elsárgult levelek zizzennek lábam alatt
Lassuló lépteimmel visz a gondolat
Fáj ez a magány,s az elszállt idő
Lelkem csendjében a szomorúság nő

A napsugara még a fák közt rám ragyog
De ő is látja mily magányos vagyok
Minden hallgat,zokog a csend
Szívem a fájdalom szorítja idebent

Az elmúlás gondolatát hozza az ősz nekem
Egy fáradt utolsó őszt,szelíden
Elmúltak az évek,elfutottak
Köd fátyla takarja el életem

S megyek utamon kísér a lehullott levél
A múlt fátylából fellebben egy emlék
Egy gesztenye koppan a földre halkan
S szívemben megszólal egy dallam

Ez a dal,most velem jön e csendben
Lelkemből már elszáll a magány
Boldog örömmel járok az emlékek útján
S ez a dal a szívemben muzsikál

2O14.1O.21.Mosonmagyaróvár