Vajh' mikor is történt, már igen nagyon régen,
éppen ezerhétszáz éve talán.
Ha nem így lenne, hát nem mondanám,
de így maradt fenn sokak emlékezetében.

Élt egy katona, kinek élettörténetét
régen elmosta a múló idő,
de tette mai is dicsőítő,
hallgassátok hát e híres hőstett lényegét.

Silena város közelében, egy mély tóban
lakott egy mérges, vérszomjas sárkány,
kinek áldozata lett sok bárány,
és naponta két juh, évekig, kitartóan.

De az áldozati juh már többé nem préda,
embert követelt a sárkány nyomban.
Sorshúzással döntöttek hát sorban,
és már mindenki tudta, ez többé nem tréfa. 

Mentek is az emberek egyenként a tóhoz,
a szemükből fájdalmas könny cseppent,
a madár is az ágon megrebbent,
hiszen nem szokhattak hozzá ennyi sok rosszhoz.

De eljött a nap, s a király lánya jött sorra,
sírt a király, megszakadt a szíve,
zokogott megértőn minden híve,
hisz egyetlen leánya lesz sárkány-vacsora.

Sorsába beletörődve indult a tóhoz,
mikor György lovag arra vett irányt,
s látta a szép, szomorú szemű lányt,
hát tudni akart mindent, mi ily gyászt hoz.

A leány mindent elmesélt, szemében könnyel,
siratta apját, sajnálta népét,
siratta saját rövid életét,
hisz tudta, már nem élhetett tovább közönnyel.

György vitéz csak hallgatta némán a lány szavát,
tudta, meg kell védeni a falut,
Krisztus nevében köt útilaput
a sárkány lábára, jól ellátja a baját.

A sárkány a szokott időben már előjött,
hogy a királyleányt elragadja,
de tettét most már nagyon bánhatja,
mert sorsa ott azonnal megpecsételődött.

Bátor Györgyünk vitézül a lovára pattant,
lesújtott rá zászlós lándzsájával,
s egy igazi hős elszántságával
legyőzte a sárkányt, aki a földre zuhant.

Ekkor övét a sárkány nyakára köttette,
rögtön városba vezetett útja,
és a sárkány, mint egy szelíd kutya,
pórázon a leányt és Györgyöt így követte.

A városba érvén nagy volt a riadalom,
szétszéledt mindenki, ki arra járt,
De ekkor György egy kicsit még kivárt,
majd büszkén így szólt: "Lássátok hát diadalom!"

"Ne féljetek, az Úr küldött engem hozzátok,
sárkánytól megvédjem népeteket,
ne raboljon többé életeket,
hogy tűnjenek el végre a viszontagságok.

Megölöm a sárkányt, de halljátok kérésem:
Keresztelkedjetek meg, higgyetek!
Földi bűnöktől őrizkedjetek!
És az Úr vigyáz rátok,éljetek békésen!"

És lám, a lelkesítő szózata hallatán
király s népe megkeresztelkedett.
Györgyünk pedig nekiveselkedett,
a sárkányt megölte, vére csillogott kardján. 

Ugyanott, ahol ez a dicső tett megesett,
templomot építettek hálából,
s az oltárnál fakadó forrásból
aki csak ivott, többé meg nem betegedett.

2016. július 1.

Kép: Paolo Uccello: Sárkányölő Szent György