Rozsdás leveleken,
dalolgat az őszi szél,
hangszere a fuvola,
több szólamban zenél.

Csipnek a hajnalok,
ködösít már a reggel,
tele van az úttest, járda,
nyákos taposott levelekkel.

Zöld burkától szabadul,
hullik alá, potyog a dió,
szempilládon páracsepp,
alattad reccsen a mogyoró.

Szélárnyékban érzed még,
melegítését a tűző Napnak,
egyre többször látod halálát,
a fagyott virág szirmoknak.

A természet teszi a dolgát,
szendergésre hajtja a fejét,
majd párhónapos pihenés,
újra hallod a tavaszi zenét.

Írta-Varga István-Barcs-2017. 10. 02.