Kérlek ne értsd félre. Sem Ronda, sem Dórika, nem ronda. Sőt! mindkettő olyan szép, hogy elakad a szó, eláll a lélegzet a gyönyörűségtől. Valóságos kis ékszerdobozok.

        Emlékeim közt kutakodva találtam rá pár Rondában készült fényképre, és ehhez mellékeltem a Rondában vásárolt kis baglyot. Valamiféle mészkőbe van vésve, ügyes kezek munkája.
        Szokásom volt, hogy amerre jártam, - nem csak külföldön, itthon is - valami kis kütyüt, emléktárgyat vásároltam. Mindig úgy éreztem ha közelembe kerültek, picit éppen ott vagyok, ahol beszereztem őket.
        Most Rondában járok. Egy Andalúziai kisvárosban. Már a városkába vezető úton valami különös érzés fogott el. A tengerpartról autóbusszal utaztam , mégis úgy éreztem repülök. Ilyen magasságokba eddig, csak repülőgép emelt fel. Kanyargós szerpentin vezet fel a Sierra egyik csúcsára, mintegy 3400 méter magasra. Távolabbra nézve a valóságban is látható volt a Nevada nyáron is havas hegycsúcsa. Nem tudom szavakba önteni amit éreztem, de az biztos, hogy itt éreztem meg először, hogy mit is jelentenek nekem a hegyek. Bakonyban születtem - igaz itt csak 600 méter a magasság - de egy kisgyereknek az nem semmi, és én csak gyermekként éltem itt.
   Ronda egy csodálatos kisváros, már messziről látható hófehér házakkal. Egy óriási szurdok ketté szeli a várost. A szurdok százötven-kétszáz méter mély is van helyenként. Egy viadukt köti össze a két városrészt. Gyalog mentem át rajta. A mélységből olyan erős levegő áramol föl, hogy az szinte csíp. Ehhez hasonló élményben még soha nem volt részem. Ezt az érzést, nem lehet elfelejteni. Többször is visszamentem a híd közepére, hogy szippantsak ebből a levegőből, akár a szipusok a kábítószerből.
   Arra gondoltam a nyáron felmegyek majd a Zsidárra, jóféle fenyőillatot szippantani, de legalább is a vérpezsdítő, ózondús tiszta levegőt. Pillanatra elfelejteni a világ gondját-baját, és benne az enyémet is, amiből kicsit több jutott, mint vártam.
   Itt található a város mindössze 60 főre épített börtöne. És itt van Spanyolország legrégebbi arénája, melynek közepében állni láthatsz.

  Dórikám! Nemcsak a bagoly miatt írtam ezt az emlékemet meg neked, hanem Carmen miatt is. Írtad, hogy táncolni fogsz benne. A filbéli Carment ugyanis javarészt Rondában forgatták, és én azokon a helyeken ott voltam! A mór király háza előtti téren, - ahol a király sosem lakott, - az arénában, a viadukton.

   Eljön majd az idő, amikor érteni fogod a gyönyörűszép cigánylány Habanera dalát, vagy a Torreador Song -ot. Ha ránézel majd a bagolyra, eszedbe fogok jutni. A tiéd ! az élményeimmel, fényképeimmel együtt.

 

  Szeretném megérni az esküvődet... és, besegíteni abba, hogy Rondába mehessél nászútra. És ha majd ott leszel, - vegyél a sétáló utcában egy baglyot, - hátha éppen ennek a párját találod meg, hadd legyenek ketten a
     Rondaiak...