Ifjúkori emlékeim helye
Martaléka lett a tűznek
Fekete füst száll az égre,
Panaszul jelzi Istennek
Nem kegyelmeztek ősi magyar emléknek
Vad láng lobog kegyetlenül
Így ég el a múlt, semmi nem menekül
Gomolygó füst az ördög cimborája
Kormot, szikrát lővel e kegyetlen világra
Mert az ördög nem alszik
Szítja a tűzet, felperzseli a múltat
Nem kegyelmez embernek, alkotásnak
Tűz az Úr, ő mindent elpusztíthat
S az ember csak zokog magában
Siratja, ami már rég nem az övé
Mindent elnyel a múlt gonoszsága
Minden, ami a mienk volt hajdanában
Állítsátok meg e pusztító vad világot!
Ne hagyjátok, minden szépet elnyeljenek a lángok!
Káin és Ábel tüze, füstje lobog az égre
Zokog az ember, pusztítást békében is megérte
Ifjúkori megélt emlékeim siratom
Mikor csodáltam e szép alkotást a hegyormon
Hirdette a magyar család alkotását
Közelben láttam a Rima folyó andalgását
Ne ily győzelmet arassatok a népemen
A vétlen alkotások felett ne így hatalmaskodjatok
Kegyelmezzetek, ami a múltban úgy is elveszett
A pusztító tűz lángja a tűzgyújtóra is hozhat veszedelmet!
2019.10,04,.Mosonmagyaróvár.
Fotó: Rimaszombati kastély lángja.
