Gyűrött arcomon fájdalom, 
szívemben
hordom bánatom.

Szemem íriszében
kihunytak a fények,
elhagytak a vágyak,
s szívemben az álmok
nyugovóra tértek.

Harmatos hajnalok
ködfátyolba vesznek,
halott őszirózsát
lábam elé tesznek,
sápadt és erőtlen,
vértelen kezek, 
ezek valamikor
gyöngéden becéztek,
s reám mosolyogtak
vadvirágos rétek...

Most meg térdig járok
kristály jégvirágban.
A lelkem is megfagy
ebben a megdermedt,
rideg jégvilágban!