Begyűjti árnyait az alkonyat
vidámságod kedvesen biztató,
szelíd tekinteted úgy sugárzik
ajkadon szép a kimondott szó.

Álmomban könnyűvé válok
múzsám nyújtsd felém kezed,
félénken csókolnám le ajkadról
a ki nem mondod üzeneted.

Papírlapon elmosódik a vers
elvesztik mosolyukat az arcok,
könyvek lapozgatják a múló időt
majd vannak a kihunyt Csillagok.

Még a kő is szárnyakért koldul
hát én miért ne repülnék veled,
ahogy nézel kacéran mosolyogva
szinte hívogat a gyönyörű szemed.

Repülni muszáj - kiált valaki hevesen
szerelem buggyan tollam begyéből,
csodálatos szerelemről mesélek majd
amikor is könny pottyan alá szemedből.

Írta:Varga István.Barcs.2016.