Reményt vesztve
Mész porzik az út utánad
Nehéz súly, gond nyomja vállad
Holnap hova hajtod le fejed
Tudod ezt a sorsot nem érdemelted!

De megállj, utak bús vándora!
Ne futamodj meg hazádból soha!
Nem vár rád Kánaán, mézzel telt folyó
Itthon kell maradnod az lenne jó!

Gondolod másút könnyebb az élet?
Külhonba vágyad semmivé lett?!
Itthon a barna kenyér is lágyabb
Reményt vesztve cipeled lábad

Ne menj, ne hidd tiéd a nagy világ!
Szolga sor, ami vár másutt rád
Emeld fel a fejed, nézz szét a hazában!
Nem értik szavad idegen országban

S mégis elvisz a remény messzire
Búsulnak utánad, várnak vissza gyere!
Mert magyar lelkednek, csak itthon jó
Honvágy utolér, mely szívet csavaró!

Komoran szállnak feletted fekete fellegek
Ha távolban maradsz, mégis keseregsz
Isten legyen, vezéreljen utadon!
S a remény,mely elvitt,visszahozzon egy napon!

2016.03.21.Mosonmagyaróvár

(Képre írt pályázaton I.díjat nyert versem)