Csak mentem és mentem, nem várt rám senki
Szemembe nézett a hideg őszi szél
Elveszett álmaim kerestem estig
De nem ért lelkemhez semmilyen remény

S mikor már éledni kezdett a hajnal
S az ég aljáról tovatűnt a vak sötét
Fáradt lábaim pihenni vágytak
Megálltam hát, s megpillantottam a fényt

Úgy mosolygott rám, mintha gyermek lenne
Őszintén és tisztán, mint az Angyalok
Éreztem, lenézett rám akkor Isten
Megsúgta azt, hogy szeretetből vagyok

Nem lehetsz egyedül, bármerre jársz most
Valahol, valaki mindig követ
Őrzi lépteid, melletted oson
S átadja néked reményleveled

S mi a remény, élni és vágyni élni
S hinni, hogy vannak még csodák
Küzdeni kell, s néha messzire látni
Mert az út végén... ott... VALAKI mégis téged vár

Budaörs, 2024. november 17. 

TM